ADAMI

A Treviso melletti Alta Marca terület már a középkorban is híres volt kiváló borairól. Mindig is kiemelkedő fehérborokat termeltek itt. 1606-ból származó feljegyzések szerint ezeket a borokat nem csak a helyiek fogyasztották, hanem exportálták és értékesítették “Velencébe, valamint Németországtól egészen Lengyelországig”.
A környezet a Dolomitokkal a háttérben vadnak tűnhet, de védett és a déli nap melegével megáldott. Itt kezdődött az ADAMI pincészet története is.

1920-ban Ábel Adami, a jelenlegi tulajdonosok nagyapja, megvásárolt egy természetes amfiteátrum fekvésű szőlőterületet Balbi Valier gróftól. Itt később fia segítségével egyedülálló szőlőbirtokot alakítottak ki. Ez a fantasztikus potenciállal rendelkező, gyönyörű terület ideális volt a magas minőségű tételek előállításához.

A dűlőket különleges tulajdonságai miatt, megkülönböztetett figyelemmel kezelték. Az idő őket igazolta, 1933 augusztusában muttaták be, a Sienában megrendezett 1. Mostra Mercato dei Vini Tipici d’Italia kiállításon, a Rive Giardino Asciutto-t, az első igazi Valdobbiadene-i dűlőszelektálást.

A családi hagyományt folytatva Adriano Adami apja nyomdokaiba lépett, és a pincészet minőségi tételeivel szerzett nevet először a helyi, majd a nemzetközi piacon. Az 1980-as években érkezett a harmadik generáció, az újonnan képzett borászok, Armando és Franco Adami. Modern borászati és pezsgőgyártó üzemmel a márka új piacokra lépett, és szilárd hírnévre tett szert.
Az ADAMI ma már mintegy 750 000 palackot állít elő 50 hektár szőlőterületről származó szőlőből, ebből 12 hektár saját terület, a többit pedig más kistermelők művelik, akiknek régi kapcsolatai vannak a pincészettel.

Az Adami pincészetet a Conegliano és Valdobbiadene közötti hegyekben találjuk, ahol a Prosecco Superiore és Cartizze DOCG területet is, amely 1969-ben kapta meg a DOC, majd 2010. április 1-jén a magasabb DOCG státuszt.
A Prosecco itt a Superiore státuszt, az állandó és magas minőségét az északon fekvő Dolomitok éghajlatának (Európa legnagyobb hűtőszekrénye) és a déli Velencei lagúna felől érkező természetes légáramlásnak köszönheti.

Érdekesség

Vannak olyan szőlőültetvények, amelyek a meredek lejtők talaján eresztenek gyökeret, ahol a szőlőtőkék szívósan kapaszkodnak az őket tartó gesztenyefa oszlopokba. A helyi dialektusban a “Rive” kifejezést használják a meredek lejtőkre telepített domboldali szőlőültetvényekre. Abel Adami már 1933-ban kiválasztotta és bemutatta a “Rive Giardino” szőlőjét, amely a mai Giardino dűlőben termett szőlőből készült. A “Rive” ma már elismert a Valdobbiadene DOCG termelési protokolljában, és a település vagy falu nevével együtt jelzi a szőlő pontos származási helyét. A “Rive” a kiválóság szinonimája, amely minden egyes domboldali parcella érdekes karakterét mutatja.

A Giardino szőlőskert

A szőlőtermesztés fejlődése a Valdobbiadene dombjain a reneszánsz kor idején a terület arculatát is megváltoztatta. Az 1490 és 1542 között kivágott tölgyerdőt “szőlő- és faültetvények” váltották fel, és a régi “Bosco di Gica” (“Gica-erdő”) elnevezés már nem tűnt megfelelőnek. Az új név, a “Zardin” (“Kert”) viszont tökéletesen illett az újra felfedezett terület egyéniségéhez.
Egy 1717-es telekkönyvi bejegyzésben “Zardini”-re változtatták, a későbbi napóleoni és osztrák térképek pedig a “Giardino” nevet adták neki. A középkori intuíció, amely e földterület bortermelésre alkalmas adottságaira vonatkozott, tükröződött a későbbi szőlőtermesztés megközelítésében is.
Ez egy nehezen művelhető terület, de nagylelkű azokkal szemben, akik kellően kitartók és energiájukat a meredek lejtőkre fordítják. A talaj meszes, sovány és sekély(?), közvetlenül a helyenként felszínre törő alapkőzetre fekszik. A szőlőtőkék a déli fekvésű párhuzamos sorokban gesztenyefaoszlopokba kapaszkodnak, visszatükrözve e lejtők jellegzetes, egyenetlen kontúrjait. Az itteni műveléshez szükséges szüntelen és aprólékos gondoskodás megerősíti e szőlőültetvény “cru” státuszát.
Az eredmény egy “száraz” bor, amely a Prosecco terület minden tulajdonságát magában hordozza: elegancia, harmónia és frissesség, de mindenekelőtt gyümölcsös aromák.